Azt gondolom a legtöbb pásztor és gyülekezeti vezető a Biblia és saját tapasztalata alapján is meg van győződve a házicsoportok fontosságáról. Éppen ezért igyekszünk ilyen rendszert kiépíteni a gyülekezeteinkben, és próbáljuk is bevonni az embereket minél nagyobb számban. Kérdés, vajon mérhető, hogy valóban segít a házicsoport a lelki növekedésben, vagy csak sejtéseink lehetnek?
Ed Stetzer egyik legújabb könyve kapcsán végeztek kutatást, több mint 3000 protestáns gyülekezet bevonásával, melyből néhány érdekes eredményt emelnék ki (Forrás):
- a rendszeres házicsoport résztvevők 67 százaléka olvassa a Bibliát rendszeresen, szemben a nem csoport tagok 27 százalékos arányával
- a rendszeres házicsoport résztvevők 64 százaléka imádkozik a gyülekezetéért és vezetőiért. A csoportba nem járók 30 százaléka teszi ugyanezt
- házicsoport résztvevők 82 százaléka imádkozik hívő barátaiért, a csoportba nem járóknak 54 százaléka teszi ezt
- házicsoport résztvevők 79 százaléka szokta megvallani a bűneit Istennek, szemben a csoportba nem járók 54 százalékával
Természetesen felvethető, hogy a jelentős különbség egy része abból fakadhat, hogy kiscsoportba az egyébként is odaszántabb hívők járnak. Ezzel együtt is világos visszajelzés arról, hogy másképpen élnek azok a hívők, akik csoportba is járnak, mindez pedig természetesen hosszú távon kihat a lelki növekedésükre is.
Mit tehetünk azért, hogy jobban működjenek a csoportjaink, ha már ilyen fontosak és hatékonyak?
- Gondoljuk végig a vezetőkkel együtt, miért akarjuk a kiscsoportokat, hogyan illeszkedik a házicsoport a gyülekezet teljes tanítványozási stratégiájába
- Szánjunk több időt arra, hogy segítsük a csoportok vezetőit, megfelelő anyagokat találni a közös bibliatanulmányozáshoz, illetve a témaválasztásban is segítsük őket.
- Legyen egyértelmű és világos módja annak, hogyan tudnak új emberek a csoportokhoz kapcsolódni: kik a csoportvezetők, mikor és hol találkoznak
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.05. 13:28:56
Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2014.09.05. 16:41:34