Gyülekezetvezetés

Ha azt gondolod vezető vagy, és magad mögé nézve nem látsz senkit, csak sétára indultál.

David Murrow: Miért maradnak el a férfiak a gyülekezetekből?

2014. június 30. 05:42 - Kereso75

Miért mennek el a férfiak a gyülekezetből? Mert már nem 1850-et írunk. 

Utazz vissza velem az időben a vidéki Iowa-ba (USA egyik tagállama - ford.). 1850-et írunk. Had mutassam be Clem-et , a szegény farmert, aki a drága földből kaparja össze a megélhetését 7 mérföldre nyugatra Cedar Rapids-tól (népesség 1700 fő). Clem heti 6 napot tölt a földeken, gondozva az állatait és javítgatva mindent, ami elromlik. Napi 13 órát dolgozik az agyzsibbasztó „menetrendben”, főleg egyedül a saját gondolataival. De vasárnap megváltozik a napi rutin. Magára ölti egyetlen öltönyét, befogja a legjobb lovát a szekér elé és elviszi a családját a faluban levő templomba.

Clem imádja a gyülekezetet, mivel annyira különbözik a mindennapi életétől. Egész héten csak ilyenkor hall zenét. A magányából végre kiléphet, amire kifejezetten szüksége van, hogy találkozzon a barátaival és üdvözölhessék egymást. 30 értékes percig hallgathatja a prédikációt - az egyetlen információforrást, amit hallhat egész héten.

Ahogy Clem visszatér a farmra, átbeszéli a családjával az istentiszteleten hallottakat. Egész héten a pásztor szavain töpreng. Amikor nem ezen elmélkedik, akkor himnuszokat hümmög, hogy kicsit feldobja a mindennapi taposómalmát. És a lelke is felderül, amikor felidézi magában a vasárnapi beszélgetéseket. A gyülekezet roppantul hatalmas erő Clem életében, mivel pont azt a 3 dolgot adja neki, amire szüksége van: zene, gondolatok (eszmék) és szocializáció - dolgok, amiket sehol máshol nem kaphat meg.

Most ugorjunk 2014-be

Clem ük-ük unokája Carl Des Moines-ben (népesség 206 ezer fő), Iowában lakik. Carl életét átmossa a zene, a gondolatok (eszmék) és a szocializáció. Carl mindenhol hallja a zenét - a szobájában, a kocsiban, a boltban, ez harsog a rádiójából, a TV-jéből, még a telefonján is. Zene az élete. Mindenhol és mindig zenét hall, ráadásul szinte ingyen.

Carl minden áldott nap újabb és újabb eszmékkel, gondolatokkal bombázzák a hirdetéseken és a médián keresztül. És ha ez nem volna elég, Carl az online újságok és magazinok millióit olvashatja és nézheti a megannyi órányi ingyen videót a Youtube-on. Carl-nak mondhatjuk, hogy több százezer információs csatorna áll a rendelkezésére és ez a szám naponta bővül.

Ráadásul sosincs elválasztva a barátaitól a közösségi médiáknak, a blogoknak, a Facebooknak, az Instagramnak köszönhető üzenetek miatt. Carl egész nap emberekkel van körül véve: a munkahelyén, vagy egy kávézóban, sporteseményen vagy egy bevásárló központban.

A nagyapa, Clem egy információs sivatagban élt. 1850-ben igen nagy erőfeszítésbe tellett hozzáférni a zenéhez, az új gondolatokhoz és a közösségi élethez. Ehhez képest Carl, az unoka egy információs és szocializációs esőerdőben él. Soha az életben nem lesz képes arra, hogy akár az 1%-át feldolgozza annak a zenének, gondolatnak és szociális lehetőségnek, ami a rendelkezésére áll.

Érdekes módon a gyülekezet nem veszi észre ezeket a változásokat. Közösségek úgy viselkednek, mintha az emberek még mindig egy információs és szociális sivatagban élnének. Összerakunk hetente egy előadást egy kis zenével, kis szellemi információval és egy kis könnyed beszélgetési lehetőséggel előtte és utána, majd azt mondjuk magunknak, hogy milyen jó munkát végeztünk.

Floppy lemezeket árulunk egy olyan korban, ahol 64Gbyte-os tabletek vannak. (ford.: a tabletek tároló kapacitása kb. 45-60 ezerszer nagyobb)

Néhány gyülekezet úgy reagált erre, hogy az „előadás” minőségét növelte. Jobb zenével, kifinomultabb megvilágítással és hangzással. Divatos és releváns prédikációkkal. Közösségi csoportokkal és Biblia tanulmányozással.

Amit nem veszünk észre, hogy hiába fejlesztjük a modellünket, ha az még így is Clem nagypapa szükségleteire válaszol. 1850-ben a termékünk teljesen egyedi volt. Senki más nem kínálta azt, amit a gyülekezet adott. De 2014-ben mindenki ugyanazokat a dolgokat ajánlja, mint mi csak jobban, gyorsabban és olcsóbban.

Monológ prédikációkat adunk egy olyan világban, ami át van itatva a multimédiával. Heti egy énekelgetést ajánlunk egy olyan világban, ami mindenhol professzionális zenét nyújt. Könnyed és felületes beszélgetéseket adunk egy olyan világban, ami több millió üzenetet és posztot ( ford.: rövid szöveges bejegyzés) kínál minden héten.

Ráadásul még nehezen elérhetővé is tesszük a termékünket. Ugyanis vasárnap délelőttönként találkozunk, a férfiaknak az egész hétvégéjüket fel kell adni, hogy elmenjenek egy épületbe, hogy megkapják, amit mi ajánlunk nekik. Közben a konkurencia 24 órában kínálja a zenét, gondolatokat és a közösséget, mindezt csak pár koppintásra egy érintőképernyőn.

A férfiak nagyon praktikus teremtmények. A szükségleteinket a legegyszerűbb módon töltjük be, a legkényelmesebb módon. Ha a srácok megkaphatják úgy a zenéjüket és a többi dolgot anélkül, hogy elmenjenek egy heti alkalomra, akkor azt fogják tenni.

MÉG MINDIG SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKRE?

A gyülekezetnek van még valamije, amit tud ajánlani a mai világban élő férfiak számára? Igen.

A férfiaknak még mindig szükségük van Jézusra. Még mindig szükségük van szeretetre, törődésre, megbocsátásra, üdvösségre és békességre. Szükségük van rá, hogy meghallgassák és megértsék őket. Szükségük van rá, hogy elfogadják őket, hogy aztán igazi kihívásokkal kerüljenek szembe.

Még mindig nálunk van az, amiért a világ áhítozik. De az, ahogyan a Jó hírt eljuttatjuk hozzájuk változnia kell.

A kérdés az, hogyan tudják a mostani közösségek a fókuszpontjukat áttenni az információ átadásról arra, hogy szeressék az embereket? Hogyan tud a gyülekezet új, hatékonyabb módokon megnyilvánulni, hogy szeresse az embereket?

Az angol eredeti itt olvasható. Fordítás: Jóföldi Barna

5 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2014.07.06. 16:13:39

@sefatias: Kétségtelenül forrásban van ez a kérdés az Egyházon belül. Ma az Internet korában fontos, hogy a hangsúlyokat alakítsuk az istentiszteleten is.

Én ezzel együtt sem gondolom idejét múltnak a prédikációt, mint tanítási formát. Nagyon fontos különbség az interneten található kiváló prédikációkhoz képest, hogy egy gyülekezetben ismerheted az igehirdetőt, és ő is ismer téged. Ez számomra egészen más szintre teszi a tanítást.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.07.06. 16:50:34

@kereso: Én sem arra gondoltam, hogy el kellene törölni. Hanem ingább a hangsúly kellene áthelyezni máshová

Kovacs Zsotza Zsolt · http://zsotza.blogspot.com 2014.07.20. 08:01:16

Az egyik legerősebb blog-post,amit mostanában olvastam! Köszönöm!

Bárcsak minél több lelkipásztor, gyülekezet-vezető figyelemmel elolvasná! Osztom a Facebook-on!
süti beállítások módosítása