Eddigi szolgálatom során sokféle módon beosztottam már az időmet az igehirdetésre való felkészülés tekintetében. Eleinte több héttel, vagy akár egy hónappal előre is megszülettek már a jegyzeteim, így a vasárnapi igehirdetés előtt (jobb esetben szombaton) csak annyi dolgom akadt, hogy átolvassam, és felfrissítsem a témát az emlékezetemben.

Bob Hostelter, a Falling in Love With God (Beleszeretni Istenbe) című könyv szerzője egy cikkében azt ajánlja, hogy a prédikátor legalább két héttel a prédikáció elmondása előtt írja meg a vázlatát. Több szempontot is elmond, ami miatt szerinte érdemes ilyen hamar véglegesíteni a jegyzetünket:

A vázlat elkészülte, és a téma kikristályosodása után van lehetősége a dicsőítés-vezetőnek arra, hogy az aznapi dalokat a témához igazítsa. Az önkénteseknek, akik elkészítik a prezentációt és a kiosztandó jegyzeteket, egy-két napnál hosszabb időre lehet szüksége ahhoz, hogy feladatát elvégezze. Alapvetően igazat adok Hostelternek, amikor olyan szempontokat is figyelembe vesz, mint a váratlan események (pl. egy temetés), amelyek gátolhatnak abban, hogy a felkészülésre időt szakítsunk.

Azonban saját tapasztalatom szerint hatásosabb, ha ilyen korán nem vésem kőbe a prédikációk vázlatát és tartalmát. Megfigyeltem már, hogy a prédikáció tényleges elmondása előtt olyan hatások szoktak érni, melyek formálják az adott igeszakasszal kapcsolatos meglátásaimat, valamint azt, amit szeretnék kidomborítani a textusból. Mik lehetnek ezek a hatások?

1. Az előzetes olvasmányélményeim formálják a gondolkodásomat. Gyakran találok olyan idézeteket, melyek jól illusztrálják a témát. Ha ilyenre bukkanok, igyekszem rugalmas lenni, hogy bele tudjam foglalni a prédikációmba.

2. A személyes életemben, házasságomban, a szolgálatomban, a munkahelyemen gyakran történnek olyan események, amelyek szintén érdemesek rá, hogy az adott textussal kapcsolatban megemlítsem őket. Ezen persze nem lepődök meg, hisz tudom: az igeszakasz, melyet hirdetni készülök, megpróbál és megvizsgál engem is, hatással van az életemre és a kapcsolataimra. Nekem pedig nyitottnak kell lennem, hogy meglássam, ahogyan az igehirdetés elmondása előtt Isten élővé teszi a saját életemben a textust, hogy hitelesen tudjak róla beszélni. Néhány hónappal ezelőtt a szenvedésről kellett beszélnem, és a felkészülés időszaka alatt Isten megmutatta, hogyan állok valójában a témához. Így elérte, hogy ne csak lexikális tudás legyen az, amit átadok a gyülekezetnek, hanem egy személyes példa is, melyen magam is átmentem. Hogy őszinte legyek, azokból a prédikációkból épülök magam is a legtöbbet, melyet olyan igehirdetőktől hallok, akik élete alátámasztja a hirdetett üzenetet.

Hogyan érdemes felkészülni egy prédikációra?

Én a fejezetről fejezetre történő igehirdetést alkalmazom, és jelenleg épp az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet tanítom. Számomra ezért adott, hogy melyik szakasz következik. Ha valaki más módszerrel szokott kiválasztani egy szakaszt, akkor minden azzal kezdődik, hogy megtaláljuk, „kiimádkozzuk”, kiválasszuk a textusunkat, mely az egész igehirdetés alappillére, központja és magva.

Ezt követi az olvasás: több fordításból, többször egymás után, nap nap után újra olvasva, figyelembe véve a szövegkörnyezetét. Ez az Ige befogadásának szakasza, amikor megfigyeljük, tanulmányozzuk a textust, és igyekszünk megtalálni a belső összefüggéseit. Ilyenkor már szoktam jegyzeteket készíteni, melyeket később a végleges vázlatomba belefoglalok.

Véleményem szerint a felkészülés legfontosabb szakasza az, melyre a Mt 7:24-27 és a Jak 1:22-25 utal – ez nem más, mint a megértett igazságok alkalmazása a saját életünkben. Jó időt hagyni magunknak arra, hogy a hétköznapi életünkben gyakorlattá váljon mindaz, amit a Szentírásból nyertünk. Sokkal hitelesebben és gyakorlatiasabban tudjuk majd üzenetünket átadni, ha a textus nem csak értelmünk, hanem az életünk szűrőjén is keresztülmegy.

Mintegy kétezer évvel ezelőtt Péter elmondott egyetlen igehirdetést Pünkösdkor, és megtért háromezer ember. Ma elmondunk háromezer igehirdetést, és örülünk, ha egy valaki megtér. A probléma sok esetben az, hogy az igehirdetők olyasmiről beszélnek, amit maguk nem éltek még meg a gyakorlatban. Ha hatékony igehirdető szeretnél lenni, akkor olvasd el és tanulmányozd a textust, utána pedig mielőtt bármit is kőbe vésnél, kinyomtatnál, prezentációban rögzítenél, kezdd el megélni, átültetni a gyakorlatba, és figyelni, ahogyan Isten megeleveníti a saját életedben az adott textust. Figyeld meg, hogy az ilyen felkészüléssel mennyire másként fogadja majd a gyülekezet a szolgálatodat.

A szerző, az infaustus blog írója, a Miskolci Keresztény Gyülekezet pásztora

Ha szívesen megosztanád a tapasztalataidat arról, te hogyan készülsz az igehirdetésre, jó lenne olvasni a kommentek között! Szerintem te is tudnál hasznos tanácsokat, ötleteket adni! (A szerk)